Mindennapi kenyereink

El tudod képzelni az életedet kenyér nélkül? Van, aki igen, de szerintem az emberek többsége annyira hozzászokott a kenyérhez, hogy nem is tudna nélküle élni. A kenyér nem csak egy étel. Gyerekkorunk óta fogyasztjuk, és annyi, de annyi emlék kötődik hozzá! Friss mézes kenyér reggelire. Szalámis szendvics a suliba. Kenyeret ettünk a töltött káposzta és a babgulyás mellé. Friss vajas kenyeret sok zöldséggel vacsorára. Galacsint gyúrtunk belőle. Ha már nem volt friss? Akkor pirítósként, vagy szendvicssütőben megsütve fogyasztottuk el. A végképp megszáradtat meg ledaráltuk, és a túrógombócot forgattuk bele.

Egész életünket, születésünktől fogva végigkísérte a kenyér íze, illata, látványa, tapintása - és emléke. Hiszen már fogzáskor is kenyérhéjat kaptunk rágcsálni! De ha még ez a sok emlék nem lenne elég, ott van a Biblia, a kenyér Jézus testét jelképezi, a sok szólás, mondás: úgy hiányzik neki, mint egy falat kenyér; már megette a kenyere javát - mondjuk arra, aki már sokat élt; "Az vagy nekem, mint testnek a kenyér" - írta Shakespeare... És még sorolhatnánk.  Egy szó, mint száz, minden elismerésem annak, aki le tud mondani a kenyérről (akár önszántából, akár valamilyen egészségügyi okból teszi)!
Viszont pont emiatt nem csoda, hogy milyen sokféle-fajta kenyeret feltaláltunk azóta, hogy keressük az egészséges élet kulcsát (mindenki a magáét). Van teljes kiőrlésű, élesztős. Van élesztőmentes. Van gluténmentes. Van glutén- és élesztőmentes. Van magmentes. Van lisztmentes, csak magból. Vna paleo. Van nyers. Milyen van még? 

Élesztős, a nagy kedvenc

Először, az életmódváltásunk hajnalán ilyet sütöttünk, máig imádom, bár már nem sütjük. Valahogy így készült:

• 500 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 50 g mag (lenmag, napraforgómag, szezámmag, tökmag, vegyesen vagy csak egy, ahogy jól esik)
• 50 g aprószemű zabpehely
• 2 kk só
• 1 kk zöldfűszer összemorzsolva (én egy saját készítésű fűszerkeveréket használok, amiben ezek vannak1:1 arányban: oregano, rozmaring, majoranna, bazsalikom, kakukkfű, borsikafű, köménymag, zsálya; de jó akármilyen zöldfűszerkeverék, mondjuk Provance-i)
• 40 g olaj
• 25 g élessztő (fél kocka)
• meleg víz, amennyit felvesz, ez liszttől függ, a lényeg, hogy egy könnyen gyúrható, de nem ragacsos, az edény falától elváló tésztás kapjunk

Mivel nem vagyok valami precíz alkat, sosem bonyolítottam túl: az összeset egy tálba pakoltam (először a szárazakat összekevertem, majd az olajat, végül a vizet), és összegyúrtam. Amikor szép gömbölyű lett - ez nem sok idő, csak éppen amíg összeáll a tészta, maximum 1-2 perc gyúrás -, letakartam, és meleg helyre raktam. Ha sürgős volt (például hétköznap este), akkor betetttem a sütőbe minimál hőfokra (40-45 fokot tud csinálni az elektromos sütő), és ott kelesztettem. Ha nagyon sok időm volt, akkor át is gyúrtam egyszer, és még kelesztettem, de ez opcionális. Akár fél óra kelesztés is elég neki, ha melegen van, utána elővesszük, összegyúrjuk, és vagy egy nagy, vagy több kicsi bucit formázunk belőle. Minél kisebb kupacokban van, annál gyorsabban megsül.

Ebből az adagból én hat zsömit gömbölygettem, majd bevagdostam a tetejüket. Hideg sütőbe tettem be, így amíg felmelegedett a sütő, az volt a második (vagy harmadik) kelesztés. Zsömiként 35-40 perc alatt sült meg (légkeveréses sütőben 180 fokon), de onnan lehet tudni, hogy kész van, hogy kopog az alja. Az összes munka ezzel a kenyérrel: 15-20 perc összegyúrás, majd kelesztés, de az nekünk nem munka, majd gömbölygetés: 5-10 perc, és sütés - ezt megint a sütő végzi, nem mi. Összességében kb. fél óra munka van vele.

Én kevésbé szerettem kenyérként sütni, mert az állaga teljesen más, mint a bolti kenyereknek, és nem lehet vékonyra szeletelni. Így aztán kenyérként és zsömleként is a régi, jól bevált "kenemharapom" módszerrel fogyasztottuk, vagyis egy pici vaj, pici sajt, és hamm. Aztán új adag vaj és sajt, megint hamm. :) Frissen isteni a ropogós héja, és zsömiként több lesz benne a ropis rész. :) Ha kisgyereknek sütném, lehet, inkább a kenyér-verziót választanám, mert több a puha belseje. Bár ennek a kenyérnek a héja nem olyan elrághatatlanul nyúlós, mint a fehérkenyérnek, de kemény, és megsértheti a pici gyerekek ínyét. Mindenesetre kitartó nyamnyogás után bárki számára fogyasztható. :D 

Szódás kenyér

Egy ideig tartottam a candida-diétát is, ami ugyan a glutént sem szereti, de az élesztőt egyenesen kizárja. Ezekben az időkben, mivel még nem ismertük a gluténmentes verziót, a fentebb leírt receptet sütöttük, élesztő helyett szódabikarbónával. Ez mindkettőnk megítélése szerint nem annyira finom, mint az élesztős - pedig főként ugyanazokból az alapanyagokból van, nem fura? Talán a szódabikarbóna adott hozzá egy plusz, nem annyira kellemes ízt... Mindenesetre megvolt az a nagy előnye, hogy sokkal gyorsabban elkészült, mivel nem kellett keleszteni, és sülni is gyorsabban sült, 25 perc elég volt neki. Ezt a kenyeret sütöttem egy másik ízesítéssel is, ami egy kicsit megbolondította. A zöldfűszerek helyett őrölt babérlevelet és pirospaprikát tettem bele (fél-fél mokkáskanállal). Ettől a színe is kicsit más lett, és természetesen az íze is újdonság volt.

Kovászos, a mestermunka - elvileg

Nahát a mestermunka annyiban kíván nagy hozzáértést, hogy a kovászosról bizony rendszeresen gondoskodni kell. Sőt, már 1-2 nappal (sőt, a legelső alkaommal kb. 1 héttel) előre tudni kell, hogy mikor akarsz majd kenyeret enni, És mivel én nem vagyok egy túl rendszeres alkat, bizony gyakran meggyűlt vele a bajom.  Amúgy nagyon fincsi lett a kenyér, de rettentően tömör, a Férjem úgy jellemezte mindig, hogy tégla-kenyér. Teljesen más fűszerezést használtam, mint az élesztősnél. Ez is egy saját keverék, és ne kérdezzétek, honnan jött az ihlet, hogy ebbe a kenyérbe ilyen kell... Szóval a keverék: 1:1 arányban összekevertem köményt, édesköményt, római köményt, görögszénát, koriandert és szerecsendiót.

Ez a kenyér elég megosztó volt a családban, egyrészt Páromnak nem ízlett a savanykás mellékíze, másrészt sok előregondolást és tervezést igényelt. Ráadásul sokkal tömörebb lett, mint amilyennek lennie kellett volna, a belseje szinte ragacsos volt. A receptet így nem is írom le, nem hiszem, hogy bárkinek hasznára lenne. :)
Viszont ha volt kedvem, alkottam, és színeztem: harmadrészben kurkumával sárgára, másik harmadát pirospaprikával pirosra, a harmadik harmadot pedig hagytam az eredeti színére. Összetekertem, és mint az égethető gyurma esetében a millefiori techinkánál, szép mintás lett, amikor felvagdostuk. :)

*****************************

Azóta sokat próbálkoztunk, és végül egy nagyon egyszerű, nagyon finom gluténmentes kenyér mellett kötöttünk ki, erről egy következő bejegyzésben fogok írni.