A mi családunkban anyai ágon ugyanis nagy hagyománya van a farsangnak. Amióta csak az eszemet tudom, összejött a család egy nagy beöltözős bulira, és persze egy óriási fánkevésre, amit nagymamám készít hagyományos recept alapján., ami olyan lágy és könnyű, mint valami felhőpihe! :) (Azóta mi próbálkoztunk teljes kiőrlésű lisztből, meg rizstejjel, stb... de a fánk az így fánk, ha egészségesen akarunk enni, azt az év többi 364 napján tesszük (na jó, kivéve a szülinapokat, meg a karácsonyt, meg a nyaralásokat meg... ööö...), de nem farsangkor.)
Korábban is saját jelmezeket készítettem, ami meglepi volt a család többi tagjának, voltam például ufó, és "a halál" is. :) A legelső, amiről digitális fotó készült, 2004-ben, egy tolvaj-jelmez volt. Sajnos nem egész-alakos, de volt egy vászongatyám színes foltokkal, felül lenvászon ing mellénnyel, és egy kifordítható sapka (egyik oldalán fehér, másikon fekete), hogy el tudjak menekülni a frissen lopott ezüst gyertyatartómmal, ami szintén a jelmez része volt. És volt egy pipám is, mert akkoriban Sherlock Holmes-mániám volt. :)
Következő évben kamasz-életem egyik legnagyobb álmát valósítottam meg. Akkoriban rengeteg Dumas-regényt olvastam, amiben mindenki gyönyörű ruhakölteményekben járt, csak úgy hétköznap is. Úgyhogy még nyáron elterveztem, hogy varrok egy nagy estélyi-szerű karneválos ruhát, Költséghatékonyságból a legolcsóbb bélésanyagból készítettem, és a munka nagyjából az egész téli szünetemet lefoglalta. Nem lett tökéletes, ezt akkor is láttam, de imádtam, mert nagy hosszú szoknyája volt, meg bő ujja, a cipőjének meg csúcsos vége. :) A maszkot legjobb barátnőmmel készítettük az egyik kétszemélyes kézműves szakkörön a gimiben, Ő pakolta az arcomra a vizes gipszes-gézt. Ezt száradás után festettem.
2006-ban épp érettségire készültem, így egyszerű dolgom volt, érettségiző diáknak öltöztem. A sulinkban kötelező volt ez a mellény, ebbe varrtam be egy pár "puskát". Nagyon élethű volt... :D
Következő évben már együtt voltunk Párommal, de még nem jött velem családi buliba, így egyszemélyes jelmezt vettem fel. Ekkor már egyetemre jártam (BME vegyész karra, "környész", környezetmérnök szakra), és megint az élethelyzetemben aktuális maskarát ötlöttem ki: pórul járt vegyész lettem. Valami felrobbant... :)
2008-ban már párosan jelentünk meg a farsangi összejövetelen. Az utolsó pillanatig nem volt jelmezünk, aztán végül összekapkodtuk a legcsiricsárébb ruháinkat, plusz Páromnak a bőrdzsekijét, és kikiáltottuk magunkat hippiknek. Hát igen, volt ilyen is, nem mindig volt időnk készülni a farsangra...
Az előző évi "lógós" jelmez után ezzel már keményen megdolgoztam. A kórusban, ahol énekeltünk, épp a repertoárban volt a Rózsaszín Párduc zenéje, és hogy feldobjuk a számot, elkészítettem hozzá egy egész alakos jelmezt, ami valami csoda folytán igazán élethűre sikeredett. Azért kellett hozzá csoda, mert rengeteget nézegettem előtte a rajzfilmet, és bizony a Párduc feje oldalról és szemből nem ugyanolyan... Agyaltam rajta eleget, de végül elkészült! A fej hungarocellből van kinagyolva, erre ragasztottam szivacsot, amit utólag farigcsáltam még, erre jött a rózsaszín polár borítás. A szemek egy félbevágott hungarocellgolyó két feléből készültek, és a két szem közötti sötétebb folt a "kilátó", ez organzából készült Hát, egy kicsit ki lehet rajta látni... és végül is egyszer sem esett el benne a viselője... :D A fejhez képest a test már gyerekjáték volt! :) A farka tépőzárral van rögzítve, mert a kórus előadásában benne volt egy kis színjáték, amikor a felügyelő leszakítja a párducról. :D
A Rózsaszín Párduc mellé nekem is kerestünk egy nagymacskát, így lettem én a Tigris, aki mindig egy jellem! :-)
Következő évben kicsit alább adtunk az igényeinkből, de hát a nagy cicákat már úgysem nagyon tudtuk volna überelni. :) Mivel olyan sokan mondták a Húgomra és rám, hogy mennyire hasonlítunk, kitaláltuk, hogy beöltözünk ikreknek. Ennek a megvalósítása elég egyszerű volt, elmentünk egy C&A-ba, és vettünk egyforma harisnyákat, szoknyákat, pólókat, ékszereket. :)
A következő évben megint bravúrosat alkottunk. Akkoriban sok sorozatot néztünk, éppen a Herkulest, és annak spin-offját (a Herkules sorozat egy részének továbbgondolása), Xénát. Egy méteráruként vett fekete műanyagból készült a ruhánk, és szerintem tényleg úgy néztünk ki, mintha mi lettünk volna a nagy harcosok! Volt chakramom (dobókarika, egy aranyszínű tortaalapból), kardunk, és akkor még szép vékony lábam. :D A ruhámon, Herkules nadrágján és karvédőjén használtam életemben először fém gyűrűket, amiket beütővassal (kalapáccsal) kell a helyükre verni.
2012 volt az utolsó farsangunk kettesben, nem sokkal utána kiderült, hogy babát várok. De akkor még csak ketten voltunk, ősembereknek öltöztünk. Eddig Nagymamáméknál volt mindig a farsang, ebben az évben először Anyukáméknál tartottuk, mivel Nagyszüleim már idősen nem vállalták a nagy vendéglátást, még annak ellenére sem, hogy mindig segítettünk Nekik mindenben. Szóval az ősember jelmez nem volt egy nagy alkotás, de azért elég jól mutatott. Az én ruhám kb egy 5 perces varrást igényelt, Páromé egy kicsivel többet. A megjelenésünk hűen tükrözi szellemi színvonalunkat. :D És bár Anyukámék nem örültek a korhadozó husángoknak, azért beengedtek minket fánkot enni. :D
2013-ban sajnos elmaradt a farsang Nagypapám egy komoly műtéte miatt. Bár nem tudom, fel tudtam volna-e készülni a 2 hónapos pici baba mellett, de amúgy cigány asszony lettem volna, természetesen hurcibabával. :)
2014-ben újraéledt a hagyomány, Nagypapám is már jól volt, így újra farsangoltunk! :) Mivel nálunk Apa nagy Star Wars-mániás, Beni Yoda mester lett, mi pedig az ifjú padavanok (tanítványok, jedi-tanulók). Sajnos olyan kép nem készült, amin mindhárman ebben a minőségünkben rajta vagyunk. Párom ugyanis hamar levette a padavan-jelmezt, de ez sem volt gond, alatta rejtőzött a rendező, George Lucas, vagyis Lukas György, amit ezzel a rendkívül szellemes pólóval illusztráltunk. :)
2015-ben már nem a mi érdeklődési körünkhöz alkalmazkodtunk, hanem Beniéhez. A kedvenc meséjének főhőseinek öltöztünk be, mi lettünk a három kiscica Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék című könyvéből. A mese nagyon rövid, tanulságos, és kimondottan ötletes, íme:
Három kiscica, egy fekete, egy szürke meg egy fehér, meglátott egy egeret, és - uccu neki! - utána futottak. A kisegér beugrott a lisztesládába. A ksicicák - hopplá! - utána. A kisegér elszaladt. A ládából pedig három fehér cica mászott ki.
A három fehér kiscica meglátott az udvaron egy békát, és- uccu neki! - utána futottak. A béka beugrott egy ócska kályhacsőbe. A kiscicák - hopplá! - utána. A béka szépen tovaugrándozott, és a kályhacsőből előbukkant három fekete kiscica.
A három fekete kiscica meglátott a tóban egy halacskát, és -uccu neki! - utána ugrottak. A halacska elúszott, és a tóból kimászott három csuromvizes kiscica. És a három vizes kiscica elindult hazafelé. Útközben szépen megszáradtak, és olyanok lettek, mint voltak: egy fekete, egy szürke és egy fehér kiscica.
És itt vagyunk mi:
2016-ban Beni már ovis volt, és éppen lebetegedett mind az ovis, mind a családi farsangra. Pedig nagyon szép tűzoltó-jelmez készült Neki, még tűzoltókészülék is lett volna hozzá egy két literes kólásüvegből. Most, hogy lehoztam a jelmezt a padlásról, hogy lefotózzam a blogba, azért megtetszett Neki, és belebújt. "Kicsit" kicsi, de legalább látszik jól a jelmez. A fekete alap munkavédelmi anyag, a csíkok rajta egy láthatósági mellényből vannak.
2016 nyarán megszületett a Petra, így 2017-ben már négyszemélyes jelmezzel készültünk. Beni kikötötte, hogy gomba szeretne lenni, ehhez igazodtunk mi, a többiek. Igazából két gombakalap készült, ez a kisebbik, a másik egy ventilátor védőrácsára volt ráhúzva, az is jól nézett ki nagyon, csak billegett. Úgyhogy inkább ezt használtuk. :) Mivel Párom ekkor épp gerincsérvvel szenvedett, Neki "vízszintes" jelmezt találtam ki, Ő lett a "rét". Zöld ruhában feküdt, és ráaggattuk az összes virág-szerű fülbevalómat. Petra, aki akkor még csak mászott, csiga lett (csigaház az Ikeából), én pedig a fa. Megint nem készült rólunk csoportkép, így csak darabokban tudom bemutatni magunkat.
És végre elérkeztünk napjainkhoz! Ebben az évben bekeményítettünk, és kalózoknak öltöztünk. A maskara nagy része turkálós, vagy abból gyorsan átalakított, régi pólók szétvagdosva, övek a szekrényből, ékszerek a polcról, és a régi kardok Xénától és Herkulestől. A kalap a Sparból. :)
2019-ben is jól odatettük magunkat, bár az eredmény nem érte el (az én szememben) az elvárt színvonalat. Pom Pom meséit gondolom, a legtöbben ismerik. Bár nem biztos, hogy felismerhetőek vagyunk, főleg én, aki Gombóc Artúr szerettem volna lenni, de ezeket a figurákat Sajdik Ferenc úgy rajzolta meg, hogy még véletlenül sem lehet belőlük jelmezt faragni. Vagy varrni... vagy mi...
Párom volt a Madárvédő Golyókapkodó, én Gombóc Artúr, Beni a Bátor Tintanyúl, Petra pedig Picur (vagy Bogyó). a fejére került Pom Pom, amit sehogy nem akart elviselni magán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése