Pici mei tai pici lányoknak

Amikor 3,5 éve megtudtuk, hogy kisfiút várunk, kicsit csalódott voltam. Addig mindig csak édes-cuki-muki kislányokat, és elvetemült kisfiúkat ismertem. Persze hamar megbarátkoztam a "fiús anyuka" érzéssel, Beni születése után meg el sem tudtam volna képzelni kislányt, most meg már úgy gondolom, ha csak fiunk születik, az sem baj. :) De egy nagy betöltetlen űr még maradt: kinek varrhatok kislányos tüncsimüncsi ruhácskákat??? Most már tudom: barátoknak! :-)

Szóval... egy kedves Ismerősöm megkért, varrjak a kislányának egy mei tait. Rohantam a méteráru boltba, és megvettem a legtüncsimüncsibb anyagot, ami a világon létezik, hozzá igazi pinket, otthon szabtam, varrtam, és íííme, kész a csodaszép királylányos mei tai! Hát csak betöltetik az az űr, kishugi nélkül is. :-D

Namost.... Ebbe azért én is beleszólnék! Anya azt írta, hogy nekem nem varrhat tüncsimüncsi lányos cuccokat. Hátkéremszépen, kikérem magamnak! Amint megláttam otthon ezeket a csodás királylányos mei taiokat, azonnal fel kellett próbálnom! Főleg nagyon tetszett, hogy Anya tett rá utólag egy kis arany meg ezüst csillivilli kontúrt (aranyat a csajok hajára és a csillagokra, ezüstöt a felhőkre).

Nem dőlök be az olyan szövegeknek, hogy ez lányos, az meg fiús. Ha szép, akkor szép. :-) Megmutatom hátulról is, bár akkora feneke van Majomnak, hogy sok nem látszik belőle.... Bocsi....

Lehet, szólok Anyának, hogy varrjon nekem valami szép csipkés szoknyát is... de ezen azért még gondokodom... :-D