Gyakorlóbaba

A HordozóHázban már sokszor gyakoroltunk mindenféle hordozóeszköz felvételét, és ezekhez szükséges a gyakorlóbaba is. Bár van, aki gyerekkel jön a képzésre, még ők is inkább a próbababákat választják, hiszen tanuláshoz azok sokkal biztonságosabbak. Először eszemben sem volt saját gyakorlóbabát készíteni, de úgy alakult, hogy mégis...

Történt ugyanis, hogy az egyik napon a Zsömbi használatát tanultuk. Hogy mi az a Zsömbi? Zsömbi kérem szépen egy fogalom. Ő a Je Porte Mon Bébé (JPMBB) nevű francia gyártónak a rugalmas kendője. Ők maguk találták fel ezt a fajta gyártási technológiát, így teljesen egyedi tulajdonságokkal rendelkezik. Nem csupán egy szimpla minden irányban rugalmas hordozókendőt alkottak, ez a kendő sokkal erősebb, 14 kg-ig bír (azaz majdnem a hordozós kor végéig jó), igen extra saját megkötési módja van, amit saját videóikon nagyon alaposan bemutatnak. A rugalmassága miatt sokkal kevesebbet kell állítgatni ahhoz, hogy stabil legyen, mint egy szövött kendőt. A végeredmény: egy simulós, ringató érzés a Hordozó személynek és a Babának is. Egyszerűen fantasztikus! Na egy ilyet hazavittem magammal, hogy kipróbáljam, megtanuljam, gyakoroljam. Jaja, de mivel? Benit nem mertem elsőre beletenni, előre a pocakom miatt (akkoriban vártuk a kistesót), és főleg nem hátra dobni... Kellett egy próbababa...

Kimértem hát 5 kg rizst, fogtam a régi kiselejtezett nejlonharisnyáimat. Elég sokat variálgattam a mennyiséggel, először 70 dekás lábakat készítettem a babámnak, ami nagyon nehéznek, de főleg túl ducinak minősült, a karjai is túl vaskosak lettek, át kellett csoportosítani a tömőanyagból. Különben valószínűleg a rizs nem a legjobb erre a célra, nagy baba lett belőle, és ahhoz képest csak 4,9 kilós lett (nem tudom, hova lett a rizs egy része...). 3 réteg nejlonharisnyába kerültek a kezei, a lábai, a feje és a teste is, majd erre varrtam kétrétegű "bőrt" egy régi pólóból. A teste 4 rétegű lett. A lábfejét és a térdét utólag kézzel varrtam formásra, végül egész jól kitöltötte az anyagot a rizs, és nagyjából merev, térdben hajló lábai, könyöknél hajló karjai lettek.

Egy kicsit bekukkantunk a ruha alá:

Így már mertem gyakorolni a Zsömbi kötését előre, meg hátra is (bocs a kócos hajamért és karikés szemeimért...)

   

Aznap reggel, amikor elkészült a baba, és gyakoroltam a kötéseket, így mentem fel Benit ébreszteni, aki nagy szemeket meresztve vizsgálta a batyumat, nem értvén, hogy mi is történt - előző nap ugyanis azt kívánta, hogy "szülessen meg a Kistesó!", de akkor azt mondtam, hogy az még jó pár hónap. Na de akkor most hogy került a hátamra mégis egy baba...? Azért hamar leesett Neki, hiszen, együtt készítettük a babának egy nagy részét. Elnevezte hát Kistesónak, Ő maga pedig igazán gondoskodó Nagytesónak bizonyul azóta is. :-D

Bár Kistesónak még hiányzik az arca, gyakorlásra már megfelel. Aztán lehet, hogy még Neki is lesz Kistesója, mert elsőre nem lett az igazi. De ezt most még nem tudjuk... :-)