A végeredmény 31 pálca, 31 sorban, ami azért érdekes, mert 31 éves vagyok (bár már nem sokáig), 31-én születtem, akárcsak a lányom és a fiam - csak épp más hónapokban. Elég számmisztikus, nem? :-) (Férjem a kivétel, Ő 30-án született - velem egy hónapban, 10 évvel korábban.)
Az elkészült négyzetet nem volt szívem csak úgy lebontani, elhatároztam hát, hogy felhasználom egy babaruhához. Így készült Norkának (balra), a Lányom babájának ez a ruhácska: a sötétlila az elején a "horgoláspróba" (vagy angolul "gauge"), a szoknyájához pedig a maradék fonalaimat horgoltam össze.
Természetesen a Fiamnak is van egy babája, csak hogy Neki is legyen. Ő Szirka (jobbra). "Anya... Ha már Norkának horgoltál, ugye Szirkának is csinálsz ruhát?" - Hát persze Kisfiam...
Amíg a felsőrészt készítettem, még nem volt semmi "baj". Még az első pár sort is csak szép egyszerűen csíkosra alakítottam. De aztán nem bírtam tovább, úgy gondoltam, ha már horgolok, ne legyen uncsi, kipróbálok mindenféle mintát, pálcát, hogy melyik hogy viselkedik. Így lett nagyon merev és nagyon laza része is a szoknyának, a hónaljánál meg szinte biztos, hogy bevág szegénykének... De nem tiltakozott még. :)
Így kapott új ruhát mindkét unokám. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése