Az első prototípus

Vagy két hónapja, hogy bezengtem a Hordozóházban, hogy szeretném elkezdeni a mei taiok tesztelését, és íme, már el is készült az első prototípus! :) Remélem érzitek az iróniát, de azért el kell mondanom, hogy készült ebben a "rövid" időben más is, pl. Beninek melegítőegyüttes (ez szuper lett!), meg egyéb is, ráadásul ekkor már két gyerek mellett kellett időt szorítanom a varrásnak. Ezen kívül sokat bajlódtam azzal, hogy mégis milyen legyen az első mei tai??? Sok szempontot kellett figyelembe venni, hiszen az egész darabnak reprodukálhatónak, illetve a tapasztalatoknak megfelelően változtathatónak kell lennie.

Az első nagy kérdés az anyaga volt. A munkaruha anyag, amit eddig használtam, sávolyszövésű volt, és ez nagyon vonzóan hatott, hiszen a kendő is sávolyszövésű, ezáltal tudja jól felvenni a baba alakját. Vagyis ha ebből varrnám, majdnem olyan lenne, mintha kendőből varrnám, csak olcsóbb, és persze batikolható, nekem pedig ez lenne az egyik fő célom. Viszont össze-vissza, többféle minőségben érkezik a boltba. A másik "versenyző" egy molinó volt, ami vékony ugyan (de végül is több réteget össze lehet varrni), DE!!! 20 éve azonos minőség! Ez azonban nem sávoly, így mégis a munkaruha mellett döntöttem, vagyis mindig meg kell várnom, hogy a nekem kellő minőség érkezzen, vagy mindig épp olyan színből varrok, amilyen van. Ezen kívül persze majd megpróbálok más, állandóbb forrás után nézni, de ez még a jövő. Most mindenesetre egy vékony fehér színűt vettem batikoláshoz, és mögé még két, vastagabb réteget varrtam (mindet a sávolyszövésű anyagból), így összesen három rétegű lett.

Az alakján is sokat gondolkoztam, végül ez sült ki belőle:

A mintája szerintem nagyon szép lett, bár az oszlop árnyékát nem terveztem bele a fotóba... :) Az alakja hosszúkás lett, így akarom az állítható méretet megoldani: minél lejjebb teszem bele a babát, minél nagyobb rész hajlik vissza a fenekénél, annál rövidebb lesz a body (a "test rész"), és a terpesz is annál keskenyebb lesz. Így egyszerre állítom a magasságát és a szélességét, és remélhetőleg ennek köszönhetően hosszabb ideig használható, egészen pár hónapos kortól.... sokáig. :) De ez is a tesztelés egyik feladata, hogy vajon tényleg? És meddig is?

A kapucnit három patenttal lehet rá rögzíteni, ez számomra vadonatúj dolog! De higgyétek el nekem, most már biztos vagyok benne, hogy ha elég sokáig keresi az ember (vagyis: ha egyáltalán keresi), bármit, de tényleg bármit meg lehet oldani házilag is, ami a boltban olyan hűdenagyon profinak tűnik! Szóval beruháztam egy pár patentbeütő vasra a közeli cipészkellékboltban, és tádááámmmm!

A kapucniról sajnos nem készült fotó, de nem is baj, mert az igazán nem sikerült szépen. Annyit azért elárulok róla, hogy nem tettem a szárainak a végére se csatot, se patentot, semmit, úgy lehet a baba fejét stabilizálni, hogy begyűrjük a vállpántok alá a zsinórokat, így maximálisan analóg módon állítható, szemben pl. a patentokkal.

A body aljánál, ahol a baba lába kilóg, hosszan párnáztam. A derékpántot is jól kitömtem, ezen megeshet, hogy majd változtatnom kell, mert lehet, túl kemény lett. Ez persze jó, mert kényelmesebb a hordozó személy derekának, viszont bökheti a baba hasát. (Szintén a tesztelés egy nagy kérdése.)

A vállpántot jó erősen belevarrtam a body részbe, de csak a két erősebb réteghez varrtam hozzá, a batikolt, vékonyabbhoz nem, így nem rondít bele a mintába. A body után nem kezdődik azonnal a párnázott rész, ezért beletettem ezt az állítót, hogy a megfelelő szakaszt a vállhoz állíthassuk. Ráadásul amikor téli szerkóban felpróbáltuk, az is kiderült, hogy milyen jól jön a kabátok okozta lazaság csökkentéséhez!

Még egy előnye van a vékony hevedernek: vékony ember vállára és szélesebb izompacsirtákra is jó lesz így, mert nem áll olyan stabilan egy bizonyos szögben a pánt.

A vállpántok hossza kérdéses, lehet, hogy túl hosszúra sikeredett.

A derékpánt végén lévő zsebeket viszont megtartottam régebbi darabjaimból, mert szerintem nagyon praktikus, három okból is:

• Bármit pakolhatunk bele - nyilván... :)
• Bele lehet tenni a kapucnit, amikor épp nincs használatban. Lehet bele egy kis tükröt is tenni, amivel ellenőrizhető, hogy megfelelő helyzetben van-e a baba, illetve hogy alszik-e.
• A levételnél mindig nagy kérdés, hogy melyik csomót kell először kibontani - hát mostantól ez nem gond, mert tudhatjuk, hogy azt, amin NINCS zseb. :)

És végül itt vagyunk Mi Petrával, a legszuperebb próbababámmal, aki nagyon élvezte a Nagytesóval való kergetőzést a játszótéren, a hátamon. :)

No hát így kezdődik a tesztelés, nagyon kíváncsi és izgatott vagyok! A fejleményekről ígérem, beszámolok! :)