2012. december 27-re voltam kiírva, valamikor karácsony előtt megszereztük a kendőnket, egy Lana kékfestőt, ami színben nem volt annyira az én világom, de ááááállati jó volt benne hordozni. Beni megszületett szilveszter délutánján, szépségesen, boldogan, tüzijáték-durrogtatás közepette (kell ennél nagyobb ünneplés? :-P), és pár nap múlva máris a kendőben landolt.
Nagy szerelem alakult ki hármunk - Beni, Én és a Lana - között, innentől 7 hónapig ebben sétáltunk, ebben bevásároltunk, mindent ebben csináltunk. Persze néha Apa is beleugrott a Lanába, és én nem voltam féltékeny... :-P
Szóval így indult, Azóta egyre tart, csak már máshogy. :-)
Egyszerűsítés
Hiába imádtuk a Lanát, bizony nehezen ment nekem az a batyu-kötés, Apáról nem is beszélve. Ahogy Beni egyre nagyobb lett, ez kezdett probléma lenni. Meglátogattuk hát a helyi hordozós klubot, és kipróbáltunk többféle hurcit.
A Hajtka mei tainak elsőre nagy sikere volt, valami álompor lehetett benne, mert Beni a 3 perces próba alatt teljesen bekómált...
Kibéreltük hát egy próbahónapra, mostantól ezt használtuk, Lana elment pihenni. A nyári hőségben különben is kellemesebb volt egy pár pánt, mint a vastag kendő. Az álompor a továbbiakban is maradt, étteremben is jó szolgálatot tett.
Mivel bevált, be kellett - volna - szerezni egyet. Csórikám mit tesz ilyenkor? Megvarrja maga az otthon tornyosuló rengeteg textilből ingyen és bérmentve, mindezt örömmel és az alkotás utáni elégedettséggel fűszerezve. Az álomtündér ezt az újat is meglátogatta, és beszórta varázsporával. :-)
Messzebbről így néz ki, bár ezen még semmi extra nincs. Kétoldalú, egy narancssárga, és egy drapp-fekete mintás, a szárak szürkék, erős anyagból, flízzel bélelve. Sajnos a flíz idővel összegyűrődött a vállánál, ebből tanulva később szivacsot tettem bele.
Van egy üzlet nálunk, ahova elég gyakran járunk. Az eladó egyszer csak megjegyezte, amikor Beni két lábon érkezett: "Jé, te vagy néha ébren is?" Akkor nem értettem, hiszen én többnyire ébren láttam Benit. De ezeket a fotókat elnézegetve... most már tudom, miről beszélt! :-D
A Hajtka mei tainak elsőre nagy sikere volt, valami álompor lehetett benne, mert Beni a 3 perces próba alatt teljesen bekómált...
Kibéreltük hát egy próbahónapra, mostantól ezt használtuk, Lana elment pihenni. A nyári hőségben különben is kellemesebb volt egy pár pánt, mint a vastag kendő. Az álompor a továbbiakban is maradt, étteremben is jó szolgálatot tett.
Mivel bevált, be kellett - volna - szerezni egyet. Csórikám mit tesz ilyenkor? Megvarrja maga az otthon tornyosuló rengeteg textilből ingyen és bérmentve, mindezt örömmel és az alkotás utáni elégedettséggel fűszerezve. Az álomtündér ezt az újat is meglátogatta, és beszórta varázsporával. :-)
Messzebbről így néz ki, bár ezen még semmi extra nincs. Kétoldalú, egy narancssárga, és egy drapp-fekete mintás, a szárak szürkék, erős anyagból, flízzel bélelve. Sajnos a flíz idővel összegyűrődött a vállánál, ebből tanulva később szivacsot tettem bele.
Van egy üzlet nálunk, ahova elég gyakran járunk. Az eladó egyszer csak megjegyezte, amikor Beni két lábon érkezett: "Jé, te vagy néha ébren is?" Akkor nem értettem, hiszen én többnyire ébren láttam Benit. De ezeket a fotókat elnézegetve... most már tudom, miről beszélt! :-D
A "túrahátizsák"
A csatosoktól sokáig idegenkedtem (az elején a mei taitól is), az volt az első benyomásom, hogy olyan, mint egy túrahátizsák, túl instant, nincs benne "lélek" (mint egy kendő megkötésében). Apa viszont ragaszkodott az egyszerűséghez, úgyhogy a Hajtka mellett kibéreltünk egy Magyarindát is.
Első hetekben csak néztem, próbáltam barátkozni vele. Nem ment. A felvétel is nehézkes volt. Beni meg nem értette, mi történik. Most hova... ide? Ez az? Nem csavarodott meg? Túl szoros? --- Jajj ne mááá'.... egy mei tai-jal ilyen gondok nincsenek...!
Azért használtuk, próbálgattuk. Kirándulni mentünk, Apa ebben hozta a Picurt. Cukik voltak, na.
Megismertük, megtanultuk, megszerettük, végül megvettük. Ez volt a csatos hordozók "jöttem, láttam, győztem" hadjárata nálunk. Azóta a csatos is szerelem, sőt, az AZ IGAZI. Végül engem is elvarázsolt az egyszerű használat (miután megtanultuk, mit hova kell dugni :-P), sokkal könnyebb volt a megfelelő pozícióba beállítani, mint egy kendő, de még a mei tai esetében is. Ezen kívül a sok csat és túrahátizsák kinézete ellenére ölel, simul, óv és véd.
Első hetekben csak néztem, próbáltam barátkozni vele. Nem ment. A felvétel is nehézkes volt. Beni meg nem értette, mi történik. Most hova... ide? Ez az? Nem csavarodott meg? Túl szoros? --- Jajj ne mááá'.... egy mei tai-jal ilyen gondok nincsenek...!
 |
| Mivaaan? Most mit hova kell dugni??? |
Megismertük, megtanultuk, megszerettük, végül megvettük. Ez volt a csatos hordozók "jöttem, láttam, győztem" hadjárata nálunk. Azóta a csatos is szerelem, sőt, az AZ IGAZI. Végül engem is elvarázsolt az egyszerű használat (miután megtanultuk, mit hova kell dugni :-P), sokkal könnyebb volt a megfelelő pozícióba beállítani, mint egy kendő, de még a mei tai esetében is. Ezen kívül a sok csat és túrahátizsák kinézete ellenére ölel, simul, óv és véd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése